Na most ez egykicsit szidalmazós bejegyzés lesz..Utálom magamat azért aki, ami vagyok..Utálom hogy boldog lehetnék , de minden szarba kell nekem hibát keresnem és kell a hiba nekem..Egyszerűen tök jól el vagyok a sulimban a többiekkel a plurkről már kezdek leszokni meg gépről többet olvasok minden egyenesbe jött , de én mégis olyan magányosnak érzem magam hiába beszélgetek valakivel vagy bármi..Hiányzik valami belőlem valami nagyon nagy és én ezt utálom! Csak annak örülnék ha ez  eltünne megszünne végre tényleg egésznek érezném magam.Talán egy ölelés hiányzik talán más..Vajon lételemem a szitkozódás és a hiba keresése?Lehet.Lehet nekem mindig kellvalami problémahogy tudjak min bőgni mint egy idióta..Nem felel meg semmi?Talán.Csak azt szeretném végre álljon mellém valaki bontsa le a falaimat és lökjön meg a kurva utamon , mert unom hogy egy helybe állok.Gyülölöm, hogy tetszik nekem az a srác.Az elérhetetlen srác.. bárcsak lenne valami jel hogy di álljál le a gondolataiddal fel a talpadra és szard le őt és a többi lányt aki körülötte nyüzsög..Plusz gáznak is tartom ahogy rám mosolygott mentünk 10lépést és öőrült nagy wáá rám mosolygottat vágtam le..Minek reménykedek ha egyszer tudom hogy annyi esélyem sincs nála mint mondjuk a kutyájának?Wáá.. én beleőrülök.Nem tudok megszabadulni a nyomorék gondolatoktól..Csaj tényleg egyedül próbálkozok , de nekem ez nem megy..S.O.S. belesorvadok a gondolataimba.Ezt most szánalmas gondoljátok tudom , hogy mibaja egy 15 éves csitrinek de én se tudom igazából csak szétestem és nem bírok összeállni..